Manapság a bojlis horgászatban egyre többször találkozhatunk járulékos halként a különböző tokfélékkel. A többség nem szereti, és még az amurnál is szégyenletesebb, és gyűlöletesebb teremténynek tartja őket, pedig egyre több hazai tóban is megtalálhatóak ezek az élő őskövületek.

Én személy szerint azok táborát erősítem, akik szeretnek tokot fogni, és amennyire ez lehetséges, ha olyan tavon horgászom, ahol tudom, hogy élnek, egy bottal próbálok kifejezetten rájuk horgászni.

Az ok kettős. Egyrészt kifejezetten szép halnak látom őket, és lenyűgöz, hogy nagyból 200 millió éves evolúciót foghatunk a kezünkbe egy sikeres fárasztás után. A másik pedig az, hogy iszonyatosan erős halak, és a fárasztásuk/ főleg a 25 felettieké egy örök élmény/. A kirohanásaikat, kiugrásaikat a vízből egyik hazai halfaj sem tudja utánozni, és csupán a harcsák, vagy  a bánya-tavi pontyok veszik fel vele erőben a versenyt.

Persze azt a tábort is megértem, akik kifejezetten pontyra horgásznak, és a nekik szánt drága etetést nem várt vendég veszi fel, és olyankor megy a szentségelés. Ráadásul a dolgot az is megnehezíti egy tokok lakta pontyos vízen, hogy alapvetően a tokok igazi zabagépek. Folyamatosan táplálkoznak az év 12 hónapjában, de ha nagy eséllyel szeretnénk egyet kifogni, akkor mégis a késő ősztől, késő tavaszig tartó időszakot javasolnám.

Ennek egyszerű oka van. Minél hidegebb a víz, ők annál aktívabbak, míg a többi hal elvermel,  lelassul, és sokkal kevésbé intenzíven táplálkozik. Ezért van az, hogy vannak tavak, ahol a kora nyári és nyári időszakban nem fognak tokot. Mert hiába nagydarab páncélos tank, az aktívabb apró halak és pontyok sokkal hamarabb felveszik az etetésre szánt csalikat. Persze a kisebb tavakon, nyáron is könnyebben lehet elcsípni őket.

Erre pedig az egyik legjobb terület a partszél, gyakran extrém közeli, akár 2-3 méteres távolságba. Számos tokot fogtam már kis túlzással spicc alól több tavon is. Így ha kifejezetten toka horgászom, egy bottal szinte állandóan ebben a távolságban próbálkozom.  Arról nem is beszélve, hogy megetetni is gyerekjáték ezt a pár métert. 

Mivel a tok életmódját tekintve az aljzaton keresi a táplálékot, ami jórészt állati eredetű, ezért szinte kivétel nélkül halibut pelletes, és hallisztes bojli keverékét használom etetésnek, Marine 17-tel meglocsolva. Csalinak szintén a halas-büdös vonalat követve egy szem Tunamino-t, vagy Chili-Fish-t, esetleg halibut pelletet, egy szem Top-Banana, vagy Ananász pop-up-pal kikönnyítve teszek fel. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy az édes íz világot megvetné a tok, de az esetek túlnyomó részében a büdös és halas ízvilág lesz a nyerő. Az etetés mennyiségének nem kell túl soknak lennie. Elég pár marék a csali köré, mert egy kapás után a tok úgy is olyan ribilliót csinál, hogy mindent elzavar, és mivel fix útvonalat választanak a portyázásokhoz, egy idő után, ha ezek az útvonalak megvannak, akkor tudjuk, hogy úgy is visszajön, és pár szem elég, hogy addig megállítsuk, míg a csalit is felveszi.

Nagyon sokszor előfordul, hogy rövid távon való horgászatnál  a kapást megelőzi pár beleúszás, mert ahogy a csali körül kavar, a rövid zsinór pedig egyből közvetíti, ahogy a pl. a farkukkal elhúzzák a zsinórt akkor egy métert is. Ilyenkor persze visít a jelző pár másodpercig, aztán csend. De ekkor hagyjuk csak szépen a helyén a szereléket.

Ha nagyobb kiterjedésű tavakon keressük a tokokat, akkor is a kifejezetten halas, büdös, esetleg hagymás aromákat részesítsük előnyben. De nagy eséllyel itt valóban csak hidegebb időben tudunk szelektálni, mikor a pontyok már nem táplálkoznak, a meleg vízben nagyobb mértékben fog a szerencsefaktor beleszólni a dologba.

Ami a szereléket illeti, a legegyszerűbb ólomelhagyós szereléket használom, 15-20 cm-es hosszúságú előkével, egyszerű csomó nélküli kötéssel megkötött horoggal. Ezt kár is részletezni. Amit viszont én személy szerint elengedhetetlennek tartok, az a legalább 6-os horog méret, és a kagyló álló előtét zsinór. Sajnos nem egy nagy tokot fogtam már, aminek a szájában ott volt belegyógyulva a 8-as, 10-es horog, és méternyi hosszú 0,20-as, vagy vékonyabb kantár. Én is szeretem a finomszerelékes pecát, de olyan tavakon, ahol kifejezetten sok nagy tok él, netán még direkt rájuk is horgászik valaki, akkor ez egyenlő a felelőtlenséggel, és hülyeséggel. Ez kb. a légpuskával elefántra vadászás kategóriája. A tokok baromi erősek, és védekezésnél forognak, magukra tekerik a zsinórt. Az 50 lb-s kagylóálló előtét egy nagy tok után úgy néz ki, mintha smirglivel mentek volna rajta végig. Egy vékony monofil cérnaként darálódik el a csontos testen. És a tokok mindent meg is tesznek ennek érdekében, szóval ezzel felesleges kínlódástól óvjuk meg a halakat, másrészt erőteljesen csökkentjük a szakadás esélyét. Engem tok még nem tépett meg, javarészt ennek köszönhetően. 

Tokoknál még egy fontos dolgot kell még megemlíteni szerintem. A fárasztás sokkal jobban megviseli őket, mint mondjuk a pontyokat, de még az amuroknál is jobban kibuknak. A tejsav felhalmozódik a szervezetükben, így nem lehet őket csak simán mérlegelőből visszacsúsztatni. Gyakran 10-20-30 percig is kell őket r a mellúszójuknál fogva ringatni a vízbe, míg úja erőre kapnak annyira, hogy el tudjanak úszni. 

Sokan úgy gondolják, hogy már csak ezért sem akarnak tokot fogni, mert felesleges macera. De az a harc, az a fárasztási élmény, ami ezt a procedúrát megelőzi, bően megéri, hogy utána hasaljon, vagy éppen vízben álljon pár percet az ember. De aki fogott még 25 feletti tokot, az pontosan tudja, hogy az élmény megéri a kis plusz pancsolást.

Vetró Péter - Solar Tackle Hungary